1978-ban születtem Keszthelyen, Alsópáhokon nőttem fel, családi kötődéseim révén pedig Hetés és Közép-Zala világát is közelről ismerem.
Első kötetem 1999-ben Kolozsváron jelent meg, azóta költőként, íróként és drámaíróként egyaránt jelen vagyok a kortárs magyar irodalomban. Zalai kötődésem több művemben is megjelenik: a Zalai Passió mellett verseimben és színpadi alkotásaimban is gyakran merítek szűkebb hazám történeteiből, hangulatából és sajátos világából.
Darabjaimat számos magyarországi és erdélyi színházban bemutatták, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban is játszott Köztársaság című művem 2013-ban az évad legjobb drámájának járó díjat kapta. Munkásságomat József Attila-díjjal, a Magyarország Babérkoszorúja díjjal, valamint Kárpát-medencei Irodalmi Életműdíjjal ismerték el.
2021-ben visszaköltöztem Keszthelyre, egy évvel később pedig önálló kiadói munkába kezdtem, mert fontos számomra az alkotói szabadság és a közvetlen kapcsolat az olvasóimmal. Hiszek abban, hogy a helyi gyökerek nem korlátot, hanem biztos kiindulópontot jelentenek egy országos jelentőségű és folyamatosan megújuló életmű létrehozásához.

1996 óta vagyok a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatának tagja, ahol színészi tanulmányaimat is végeztem a Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdióban.
Itt indult a pályám, és a 2026–2027-es évadban már a harmincadik évadomat kezdhettem meg Zalaegerszegen.
Az elmúlt három évtizedben számos klasszikus és kortárs szerepben próbálhattam ki magam: játszottam többek között a Liliomban, A salemi boszorkányokban, Az üvegcipőben, A vágy villamosában, a Rómeó és Júliában és a Sirályban.
A színészetben azt szeretem leginkább, hogy minden új szereppel egy másik emberhez, történethez és világhoz kerülhetek közelebb.
Pályám során más társulatoknál is vendégszerepelhettem, mégis a Hevesi Sándor Színház maradt számomra a második otthon, társulata pedig a második családom. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy több évtizedes zalaegerszegi színházi munkám elismeréseként a Zala Megyei Prima Díj jelöltje lehetek.

Festő- és textiltervező művészként festészettel, illusztrációval, valamint kárpitszövéssel foglalkozom.Művészeti tanulmányaimat Pécsen végeztem, jelenleg Cserszegtomajon élek és alkotok.
Kuratóriumi tagja voltam a cserszegtomaji Szabad Művészet Alkotótábornak, 2011-ben pedig megalapítottam a Művészek Szabad Alkotóközösségét, a MŰSZAK-ot, amelynek azóta is művészeti vezetője vagyok. Tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Egyesületének, továbbá a Nemzetközi Tudományos és Művészeti Akadémia doktori tagja és professzora vagyok.
Alkotásaim számos hazai és nemzetközi egyéni, illetve csoportos kiállításon szerepeltek többek között Keszthelyen, Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Budapesten, valamint Lengyelországban és Ukrajnában. Művészeti munkásságomat 2017-ben Zala György Díjjal, 2019-ben a Pelso XII. Országos Kerámia és Gobelin Biennále, 2026-ban pedig a „Magyar Tudomány” című országos kiállítás szakmai zsűridíjával ismerték el.
Művészetemben a fények, a színek és a bennünket körülvevő világ törékeny, múló pillanatai foglalkoztatnak, miközben folyamatosan keresem a megújulás lehetőségét. Fontosnak tartom az alkotói közösségek építését és azt, hogy a művészet szabadságán keresztül maradandó értékeket teremtsünk és adjunk tovább.

Orvosi diplomámat 1981-ben szereztem meg a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, majd néhány év lendvai háziorvosi munka után, 1984-ben kerültem Zalaegerszegre.
A Zala Megyei Kórház I. Belgyógyászati Osztályán kezdtem dolgozni, belgyógyászati szakvizsgámat 1987-ben, nefrológiai szakképesítésemet pedig 1993-ban szereztem meg. 1997 óta vezetem a zalaegerszegi Dialízis Központ munkáját, ahol a vesebetegek magas színvonalú és emberséges ellátásáért dolgozom.
Gyógyító tevékenységem mellett tudományos publikációkban, szakmai előadásokban, továbbképzésekben, valamint orvosok, hallgatók és szakdolgozók oktatásában is részt vettem. Pályám során mindig fontosnak tartottam, hogy a betegek ne csupán megfelelő kezelést, hanem figyelmet, biztonságot és reményt is kapjanak.
Több évtizedes munkámat a Zala Megyei Kórház Nívódíjával és a Zala Megye Egészségügyéért kitüntetéssel ismerték el.

1990-ben végeztem az ELTE Természettudományi Karán matematika–fizika–informatika szakon, 1993 óta pedig a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnáziumban tanítok.
Az elmúlt évtizedekben számos olyan diáknak adhattam biztos matematikai alapokat, akik később mérnökként, informatikusként, közgazdászként vagy oktatóként folytatták pályájukat. Tanári munkám egyik legfontosabb területe a tehetséggondozás: több mint harminc tanítványom végzett rangos országos versenyeken az első tíz hely valamelyikén.
Harminc éve tartok városi szakköröket, emellett az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskola és a Matematika Nyári Egyetem munkájában is részt veszek. Évtizedek óta közreműködöm a Kenguru, a Varga Tamás, a Kecske Kupa és a Zrínyi Ilona matematikaversenyek feladatainak összeállításában, szakmai tapasztalataimat pedig pedagóguskonferenciák előadójaként is megosztom.
Munkámat Ericsson-díjjal, Graphisoft-díjakkal, Bonis Bona díjjal, valamint a számomra különösen fontos Rátz Tanár Úr Életműdíjjal ismerték el.

Okleveles építészmérnökként több mint 33 éve dolgozom az építőipar különböző területein. Pályám során tervezőként, műszaki ellenőrként, projektmenedzserként, valamint költség- és beszerzési szakértőként is tapasztalatot szereztem.
Számos meghatározó zalai beruházásban vettem részt, köztük a zalaegerszegi Aquapark, a Kézműves Piac, az Inkubátorház, a Gólyadomb lakóövezet és a Déli Ipari Park fejlesztésében. Munkám turisztikai létesítményekhez is kapcsolódott, így az alsópáhoki Kolping Hotel és Bobó Funpark, a hévízi Hotel Európa Fit, a lenti Hotel Balance, valamint a zalakarosi Termáltó és Ökopart megvalósításához.
Az elmúlt évtizedben részt vettem a ZalaZONE ipari park több jelentős beruházásában, köztük az Autóipari Tesztpálya, a Rheinmetall gyártóüzem, a Science Park épületei, a ZalaZONE székház és az új Flextronics gyártóbázis létrehozásában. Számos közintézmény, iskola, óvoda és szociális intézmény megújításában is közreműködtem.
Az építés folyamatát az első elképzeléstől az elkészült létesítményig egységben szemlélem. Hiszek abban, hogy az építészet maradandósága nemcsak a tervekben, hanem azok szakmailag megalapozott, együttműködésen és felelősségvállaláson nyugvó megvalósításában rejlik.

Mészáros T. László vagyok, de a legtöbben Mésziként ismernek. Ötven éve dolgozom a vizuális média világában fotósként, fotóriporterként, filmesként, grafikusként, könyvtervezőként és szerkesztőként.
Egerváron születtem, pályám jelentős része pedig Zala vármegyéhez és Zalaegerszeghez kapcsolódik: képeimmel évtizedek óta dokumentálom a zalai tájat, településeket, embereket és közösségi eseményeket.
A Zalai Hírlapban mintegy 25 ezer felvételem jelent meg, emellett 130 önálló fotóalbumot, több ezer képeslapot, falinaptárakat és számos más kiadványt készítettem.
A fotográfia mellett animációs és dokumentumfilmekkel, mesekönyvekkel, valamint zalai településekhez kapcsolódó társasjátékokkal is igyekszem közelebb vinni a helyi értékeket a közönséghez.
Több mint harminc hazai és nemzetközi díjban részesültem, munkáimat huszonöt önálló kiállításon mutatták be, és Zalaegerszeg Kultúrájáért díjjal is kitüntettek. Számomra az alkotás ötven év után sem lezárt életmű, hanem folyamatos kíváncsiság: mindig akad egy új kép, történet vagy ötlet, amelyet érdemes megmutatni.

2003-ban születtem Szombathelyen, úszópályafutásom meghatározó éveit azonban Zalaegerszegen töltöttem. 2010 és 2021 között itt készültem, és itt kaptam meg azokat a szakmai és emberi alapokat, amelyek elindítottak a nemzetközi sikerek felé.
Pályafutásom eddigi legnagyobb eredménye a 2024-es párizsi olimpián, a 10 kilométeres nyíltvízi úszásban megszerzett bronzérem, miközben 1500 méteres gyorsúszásban a negyedik helyen végeztem. Azóta világkupafutamot nyertem, a szingapúri világbajnokságon ezüstérmet szereztem, a 2026-os párizsi Európa-bajnokságot pedig négy éremmel zártam. Különösen büszke vagyok arra, hogy a három kilométeres kieséses versenyt saját taktikámat követve sikerült megnyernem.
Hálás vagyok mindazoknak az edzőknek, kluboknak, csapattársaknak és családtagoknak, akik az évek során mellettem álltak, mert az eredményeim az ő támogatásuk nélkül nem születhettek volna meg.
A következő nagy célom a 2028-as Los Angeles-i olimpia, amelyre teljes erővel és változatlan elszántsággal készülök.

Egyesületünk azért dolgozik, hogy Göcsej természeti, kulturális, népművészeti és gasztronómiai értékei láthatóvá váljanak, és a következő nemzedékek számára is fennmaradjanak.
A Göcseji Dombérozó hét elkötelezett ember közös gondolatából indult el, az első rendezvényt pedig 2016-ban két település összefogásával szerveztük meg. A kezdeményezés mára 33 települést összekapcsoló közösségi és kulturális mozgalommá fejlődött, amelynek programjai között zene, színház, néptánc, képzőművészet, gasztronómia, hagyományőrzés, nyitott porták és közösségi barangolások egyaránt helyet kapnak.
Célunk, hogy az itt élők megtapasztalják az összetartozás és a közös cselekvés erejét, az idelátogatók pedig Göcsej leggazdagabb és legízesebb arcát ismerhessék meg.
Büszkék vagyunk arra, hogy a Göcseji Dombérozó bekerült a Zala Vármegyei Értéktárba, és az egykori nyári rendezvénysorozat mára négy évszakos programmá vált. Hiszünk abban, hogy Göcsej jövőjét az itt élők tudása, vendégszeretete, felelősségvállalása és együttműködése alapozhatja meg.

Nagykanizsán születtem, zenei tanulmányaimat nyolcévesen kezdtem a nagykanizsai Farkas Ferenc Zeneiskolában. A Batthyány Lajos Gimnáziumban érettségiztem, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szereztem diplomákat, tudományos DLA doktori fokozatomat pedig 2026-ban summa cum laude minősítéssel vehettem át.
Karnagyként, zeneszerzőként és zenetanárként egyaránt fontos számomra az alkotás, az előadás és a tudás továbbadása. Több hazai és külföldi koncerten léptem fel, több mint tíz évig dolgoztam a nagykanizsai Virág Benedek Ifjúsági Vegyeskar másodkarnagyaként és zongorakísérőjeként, jelenleg pedig egyetemi oktatóként és a Szegedi Gitárzenekar művészeti vezetőjeként tevékenykedem.
Vokális és hangszeres műveimet magyar és külföldi együttesek is műsorukra tűzték, zeneszerzői és karvezetői munkámat pedig számos díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
Bár munkám több városhoz és országhoz köt, nagykanizsai gyökereim és a helyi zenei közösségek szolgálata ma is meghatározó része az életemnek.