Guerra Gusztáv a zalaegerszegi Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészeti Iskola címzetes, nyugalmazott igazgatója. 1938. november 7-én született a Somogy megyei Csokonyavisontán. 1957-ben felvették a Pécsi Zeneművészeti Főiskolára, melynek zongora-szolfézs tanszakán 1961-ben végzett. Ez év augusztusában kezdte munkáját a zalaegerszegi zeneiskolában, ahol 40 évig tanított: 1967-ig zenepedagógusként, 1987-ig igazgatóhelyettesként, 1998-ig igazgatóként tevékenykedett. Mindig aktív résztvevője volt Zalaegerszeg kulturális és művészeti életének. A városi énekkar és vegyeskar zongorakísérője volt, a szimfonikus kamarazenekarban csembalózott. Évekig a Finn - Magyar Baráti Társaság elnöki pozícióját, valamint az Országos Szórakoztató Központ vizsgabizottságának elnöki tisztét is betöltötte. Egész életében fontosnak tartotta a komolyzene terjesztését, ezért vidéken is vállalt munkát. 44 évet tanított Gellénházán, Bakon, Búcsúszentlászlón és Nagykapornakon.

1964-ben végeztem Bp-en az ELTE néprajz és magyar szakán. - 1964. július 1-től a keszthelyi Balatoni Múzeum néprajzosa (1980-as évekig helytörténésze is) voltam. 1976-ban doktoráltam. 1979-ig Veszprém megyéhez tartoztunk, és az én feladatom volt a sümegi Kisfaludy Múzeum is mindaddig, míg felvettek egy muzeológust. - Kiállítást rendeztem Tüskevárott, Nagyvázsonyban részt vettem a tájház kialakításában, és egy működő takácsműhely berendezésében. 2006-ban nyugdíjba mentem, de 8 évig fél állásban dolgoztam. - Fő kutatási területem: a Zala megyei summásság története, a népi vallásosság és életmód feltárása és publikálása. Elkészítettem a keszthelyi Szt.Miklós temető régi sírköveinek felmérését, védését; a Keszthely járási falvak temetőinek felmérését, s egyéb helyeken felállított szobrokat, kereszteket szintén dokumentáltuk munkatársak segítségével.

Önálló köteteim száma 4, + 3 falumonográfia néprajzi fejezeteit írtam. Tanulmányaim száma 92. Két állandó kiállításhoz 8 tematikus katalógus néprajzi részét írtam, + 1 önálló katalógust. - Részt vettem az országos szakmai konferenciákon előadóként, a megyében - s a megyén kívül is-, számos előadást tartottam és tartok.

A kezdetektől részt vettem a Keszthelyen mai napig működő népművészeti szakkörök szakmai fejlődésében; a 80-90-es években sikerrel óvtunk meg -városvédőként - lebontásra ítélt fontos épületeket; alapító tagja vagyok a napjainkban is működő Szt.Erzsébet alapítványnak, amely a rászorulóknak ad naponta meleg ételt és egyéb segítséget.

Kitüntetések:
1/ Keszthely Városért díj
2/ Öveges József díj ismeretterjesztő munkáért
3/ Móra Ferenc díj
4/ Kiváló munkáért díj
5/ Zala m.-i önkormányzati közgyűlés alkotói díja
6/ Keszthely Város szeretet díja
7/ Zala megye díszpolgára
8/ Keszthely város díszpolgára

Végtaghiányos sportoló vagyok, hiszen egy születési rendellenesség miatt alsó lábszárak nélkül és összenőtt ujjakkal születtem. Eddig öt paralimpián képviseltem Magyarországot a Magyar Paralimpiai Csapat tagjaként.

2004-ben kezdtem el úszni a gerincferdülésem miatt, egy héten kétszer. A következő hónapokban az edzések száma megnőtt kettőről négyre, aztán négyről hatra, a végén már minden nap edzettem, és másfél év múlva teljesítményemmel bekerültem a paraúszó-válogatottba.

Több, mint 19 éve dolgozom nap mint nap az eredményekért. Nehéz ez a hullámvasút, amire felültem. Összeszámolni sem tudom hányszor voltam csalódott, hányszor akartam abbahagyni, hányszor építettem fel újra és újra önmagamat, de egyszer sem hagytam magamat a padlón és talán makacsságból is, de újrakezdtem. Hiszek abban, hogy a munkának kell, hogy legyen eredménye, még ha máshonnan is érkezik, mint amire elsőre gondolunk. Az, hogy Európa-bajnok, világbajnok majd paralimpia bajnok lettem és miattam szólt a magyar Himnusz, végül minden pillanatot megért.

Küldetésem, hogy a sztereotíp gondolkodásmódból fakadó falakat ledöntsem. Sokan otthon ragadnak a négy fal között, és nem találják meg a helyüket a társadalomban, mi vagyunk a láthatatlan réteg. Az emberek megbámulnak, mert csak ritkán látnak testi fogyatékossággal élő embereket, de nem vagyok koldus. Megdolgozom mindenért, és még ha én nem is gondolok hátrányként a lábaim hiányára, ők sajnálni fognak, mert idegen számukra.

A szüleim arra neveltek, hogy soha ne ijedjek meg egy váratlan helyzetben, és nem is teszem. Ha valamit a fejembe veszek, azt véghez viszem, akkor is, ha közben kapok pár pofont az élettől. Sokáig azt gondoltam, hogy azért születtem lábak nélkül és összenőtt ujjakkal, hogy paralimpiai bajnok legyek, de most már tudom, azért vagyok itt, hogy kapocs lehessek a fogyatékossággal élő és az “ép” emberek között. Csatorna vagyok az információ és az elfogadás számára.

Jelenleg az úszás az életem középpontja, minden más eköré épül fel. A Vasas SC úszója vagyok. A jövőben szeretnék mentorként foglalkozni a testi fogyatékos úszó gyerekekkel a parasportban. Szabó Álmos az edzőm, és Ő vezeti a Vasas Paraúszó Szakosztályt, az első olyan klubot Magyarországon, amely kifejezetten a paraúszók felfedezésére és a kezdő parasportolók profi szintre történő kinevelésére, fejlesztésére szakosodott, nem integrált klubkörnyezetben.

SERES PÉTER fotóriporter és kiadványtervező 1969-ben született Egerben. A Pénzügyi- és Számviteli Főiskola okán került 1987-ben Zalaegerszegre, azóta is itt él. A diploma megszerzése után rövid időt a pénzügyi szakmában töltött, majd pályát váltott: újságot írt és szerkesztett, fotózott, kiadványokat tervezett előbb a Zala-Lap Kiadónál (Szentgróti Hírek, Keszthely és Vidéke, Zalaegerszeg, Zalai Kézműves), majd 2011-től saját vállalkozásában, a Zalai T-Ma Kiadónál (Karosi Krónika, Zalaerdő, Zalaco Magazin).

2009-től a város felkérésére fotósként örökíti meg Zalaegerszeg hivatalos rendezvényeit, eseményeit. Képgalériáival a város honlapján és a 13.000 követővel rendelkező Foto Zalaegerszeg facebook-oldalon napi szinten találkozhatnak az érdeklődők. Számos sajtóorgánum publikálja képeit.

Megálmodója és aktív részese az immár 14 éve fennálló Zalaegerszegi Sajtófotó Kiállításnak: képei évente láthatóak a kiállításon, lebonyolítója a tárlathoz kapcsolódó pályázatnak és szerkesztője az esemény kísérőkiadványának.

Több kötetnek volt társszerkesztője, fotósa és albumtervezője is egyben: Csak a Zete! (Tiszta Lap, 2010), Zalaegerszeg értékei (Zalai T-Ma, 2015) képes album, Zalaegerszeg története (Zalai T-Ma, 2017) album, Hévíz (Zalai T-Ma, 2017) képes album, Zalaegerszegi Torna Egylet története (ZMJV, 2020) album, Képzőművészet Zalaegerszegen (ZMJV, 2020) képes album, Fönn az ég alatt (magánkiadvány, 2020), Nemes László (Lendva, 2021) festőművész albuma, Bedő Sándor (Zalai T-Ma, 2022) festőművész albuma, Lagzis sütik (Móni Süti, 2023).

További kötetek, melyeknek kiadványtervezője volt: Időutazás a kamarák világában (ZMKIK, 2014), Protestánsok Egerszegen (ZMJV, 2017), Városbírók és polgármesterek (ZMJV, 2018), A 47. honvédzászlóalj története (ZMJV, 2020), Titkunk a vizünk (Zalakaros, 2020), Zalai erdők varázsa (Zalaerdő, 2020), Kamara25 (ZMKIK, 2021), Zalakaros Európa sakktérképén (Zalakaros, 2022) Zalaszentgyörgyi évszázadok I-II. (Zalaszentgyörgy, 2022, 2023).

1951. január 12-én születtem Miskolcon, egész pontosan Diósgyőr-Vasgyárban egy meglehetősen ingerszegény kolónián. A középiskolám elvégzése után már megfogalmazódott bennem, hogy számomra egy út létezhet, ami nem más, mint a műemlékvédelem, a tradicionális építészettel való együttélés és annak minél teljesebb megismerése, művelése. Talán a szerencsének is köszönhetően kerültem az Országos Műemléki Felügyelőségre, ahol kitűnő mesterek mellett tanulhattam és ismerhettem meg hazánk páratlan történelmi múltját és építészetét. Húsz évig dolgoztam az OMF-ben, ahol a felméréstől a tervezésig, a szakfelügyeleti munkától a tudományos kutatásig, szakmai irányításig végig járhattam a stációkat megismerve az országot keresztül kasul és még azon is túl. A hivatásos évek után a Balaton-felvidéken telepedtem le és gyakorolhattam testközelből a műemlék helyreállítást és elsősorban a népi építészet védelmét. Ez a munkám tart a mai napig és remélem még sokáig. Egész életem során arra törekedtem, hogy másokat is meggyőzzek múltunk értékeiről, ezért egyesületeket alapítottam, mert meggyőződésem, hogy a helyi értékeket elsősorban a helyi közösségek tudják védeni és ápolni.
- tagja vagyok az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága Népi Építészeti Munkabizottságnak
- alapító tagja vagyok a Káli-medence Környezetvédelmi Társaságnak
- titkára az ICOMOS Népi Építészeti Szakbizottságnak
- alelnöke a HUNGÁRIA NOSTRA - nak (Ráday Mihály Város és Faluvédő Szövetség),
- elnöke a Keszthelyi Városvédő Egyesületnek.
Elismeréseim: Megosztott Nívódíj 1987; Podmaniczky díj 1994; Ezüst Ácsceruza díj 2023

Lengyák István nyugalmazott pedagógus vagyok. 1948-ban születtem Nagykanizsán. Itt érettségiztem és szereztem ht. gk. vezető és esztergályos szakmunkás bizonyítványokat. Katonai szolgálatom idején alakulatom sorállományú kultúrvezetője voltam. Levelező tagozaton, munka mellett diplomáztam népművelő-, könyvtáros-, technika-, raj- és környezetkultúra tanári szakokon, Szombathelyen és Pécsett. 1972-től a Hevesi Sándor Művelődési Központ népművelőjeként a gyermek programokat szerveztem. Pedagógusokból megalapítottam a fesztivál- és nívódíjas Tüskeböki Bábcsoportot. 1977-ben felkéretek a kanizsai gyermekkönyvtár vezetésére, melyet irányításom alatt a Gyermekekért–Díjjal tüntetnek ki. 1983-tól nyugdíjazásig a Hevesi Sándor Általános Iskolában tanítottam. Egyik irányítója lehettem az iskolaudvar zöldítésének, melyet 1990-ben természetvédelmi területté nyilvánítottak. Ugyancsak részese voltam szülővárosomban a felsővárosi sétakert, a Székelykert megalapításának. Az iskola pedagógusaként 52 tíz napos, nyári hon- és természetismereti tábort vezettem tanítványainknak, és szerveztem a kanizsai gyerekek erdélyi és erdélyi gyerekek magyarországi táborozását. 1990-ben indítottuk útjára az iskola galériáját, melyet 34 éve, karitatív módon (nyugdíjasként is) azóta irányítok. Eddig több mint 350 kiállítást rendeztem. 2010-től vagyok a Forster Gyula örökségvédelemért-díjjal kitüntetett Nagykanizsai Civil Kerekasztal soros elnöke. Munkánkat dicséri a Zala Hét Csodája program levezetése, és a Köszönet Napja civil díjainak megalapítása. 2014-től hat évig a nagykanizsai Városi Diákszínpadot is vezettem. Eddigi munkásságomért országos-, valamint Zala- és Vas-megyei Pedagógiai Nívódíjat, országos Közművelődési Nívódíjat, Kiváló Munkáért Érdemrendet, Zalai Gyermekekért - Díjat, Magyar Köztársasági Érdemkereszt kitüntetést, Zala-megye Közművelődésért - Díjat, Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért – Díjat kaptam, és a Magyar Kultúra Lovagjává avattak.

Dr. Péter József 1982-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Az egyetem után A Pécsi Fül-Orr-Gégeklinkán dolgozott 1982-től 1997-ig. Ezt követően hét évig Szekszárdi Megyei Kórház Fül-Orr-Gégeosztályán volt osztályvezető főorvos, majd 18 évig Zalaegerszegen. Jelenleg nyugdíj mellett teljes munkaidőben dolgozik a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház Fül-Orr-Gégeosztályán.

Szakmai érdeklődési területeiből kiemelendő a fülsebészet (dobhártya pótlás, hallócsont pótlás, hallásjavító műtétek) és a fej-nyaki daganatok műtéti kezelése beleértve a jóindulatú és a rosszindulatú daganatokat is (garat, szájüreg, gége daganatok, bőr daganatai, nyaki nyirokcsomó áttétek műtéti kezelése).
Egy évet töltött Angliában, ahol részben fül-orr-gégészként dolgozott részben az angliai fülsebészetet tanulmányozta.

Számos szakmai kurzuson vett részt Magyarországon és külföldön, több alkalommal közreműködött oktatóként is. A Pécsi Fül-Orr-Gégeklinikán a medikus oktatásban magyar és angol nyelven oktatott. Tizenhat tudományos közleménye jelent meg és jelentős számban tartott előadásokat különböző szakmai fórumokon.
Munkája elismeréseként Zala Megyei Kórházért kitüntetésben részesült.

Több mint 30 éve foglalkozom grafikával. Fekete-fehér tusrajzokat készítek nagyon lassan akvarell papírra. Fontos a közvetlen kapcsolat: a gondolat, a rajzlap és a kéz mozdulatai között. Utálok minden iparit. A teremtő vonal érdekel. Témáimban előkerülnek spontán ötletek, de bibliai témák is, amiket a mára átírok.
Nem szeretem a kategóriákat és a példázatokat. Mindig árral szemben úszva önmagam szerettem volna a saját világomat megjeleníteni. Nem érdekelt soha a kiállítások száma és mikéntje, az ember önmagából adjon egy darabot azoknak, akiket ez érdekel. Vannak pöttyös képeim is, ahol a táj háttér, ezek a munkák csak lelki utazások. Minden csak utazás. Nem tartozom a hivatalos izmusok semmilyen ágazatához sem, csak egy művészet létezik: igaz, vagy hamis.
Én életemben nem kaptam díjat, nem is gyúrtam rá. Nekem a művészet volt a lelkem. A művészet, ez a nagybetűs, nekem fontos volt. Mindig a szeretett drága hazám, ő volt fontos nekem. Nem számít a díj, ami számít, az a lelkem, a művészet. Ő tanított, ő okított, csak a drága hazám a lelkem. Mindegy mi van, Ő az Én drága Istenem. Nem tudok okos mondatokat hozni, mindig vártam a csodát. Lengyelországban és Olaszországban nagyon szerettek, ez nagyon fáj, azaz, hogy a saját hazámban úgy érzem nem ismertek el, nem szerettek.

1954. 04.20.-én születtem Cegléden. Színészi pályámat Budapesten kezdtem a Várszínházban, majd Kecskeméten folytattam, Szolnokon és 1991-ben Zalaegerszegre szerződtem, azóta itt vagyok társulati tag, illetve 2 éve már a Színház "örökös tagja". Nagyon sok kitüntetést kaptam, nívódíjat, közönségdíjakat, az év színésze díjakat (Máriáss József díj) 2013-ban a POSZT-on a legjobb színésznő díjat vehettem át, ezt követte a Aase díj, melyet Gobbi Hilda alapított és 2023.-ban megkaptam a Színházi Kritikusok Céhétől az életmű díjat. Több vidéki színházban játszottam vendégként, jelenleg Budapesten vannak előadásaim a 6szín Teátrumban és hamarosan elkezdem a próbákat A Hevesi Színházban is.

Kiskomáromban születtem 1948 mindenszentekén. Négy középkorú gyermekem volt, egy sajnos meghalt, mint ahogy óvodapedagógus feleségem is huszonöt éve. Nyolc unokám és nyolc dédunoka ölel körbe. A nagykanizsai Nyugdíjas ház egy kis lakásában élek, tíz éve. A Nagykanizsai Mozgáskorlátozott. Egyesület elnökhelyettese, a Takács László Irodalmi Egyesület titkára, a fövárosi Krúdy Kör tagja vagyok. Húsz önálló kötetem jelent meg. Közel ötven antológiában jelentek meg írásaim. 2023-ban érettségi tétel volt a Piarista Gimnáziumban - érettségiztek is belőlem. 2011-ben a Krúdy Szalonban Krúdy díjjal, 2023-ban Zalakomárért díjjal tüntettek ki.

Életutamról, valamint az eddig megjelent kötetekről, antológiákról irodalmi honlapomon olvashatnak bővebben: http://krisztuskereszten.ewk.hu